We all fall down...
...like toy soldiers.
-Nézd,Anglia,nézd mit csináltam!
-Hát ez meg mi,Amerika?
-A játékkatonák...!Amiket tőled kaptam!Emlékszel?Nézd...mind egyenes sorokban menetelnek!És végül legyőzik az ellenséget!
-Oh,I see.
-----
Dühömben ellöktem magamtól Anglia kezét.Kiskoromban mennyire szerettem,amikor meglátogatott,és a kezével megsimogatta a buksimat...de most már nem inkább kellemetlen ez az érzés.Nem akarom...nem akarom,hogy elnyomjon többé!
Washington...Washington!Veled vagyok,immár készen állok a csatára.
----
Bit by bit, torn apart, we never win
But the battle wages on for toy soldiers...
Amerika...miért szállsz szembe?Miért?Hát te nem érzed...nem érezted?Pedig én mennyire élveztem,amikor veled voltam.Mindig megnyugodtam,amikor a játékkatonákkal játszottunk,amiket ajándékba adtam.A szél az arcunkba fújt,te pedig csak nevettél,nevettél önfeledten.Amíg veled voltam,nem kellett idegeskedtem Európában...hirtelen minden gondom elszállt,és veled akartam maradni,örökké...örökké.
Miért kellett felnőnöd?
-----
-Tehát a csapataink itt és itt fognak állomásozni,amíg fel nem bukkan az angol sereg.Megértettétek?Amerika...Amerika?
-Hm?Oh..persze.Elnézést kérek,uram.
-Nothing,boy.De később szeretnék veled beszélni.
-Igenis,uram!
I'm supposed to be the soldier who never blows his composure
Even though I hold the weight of the whole world on my shoulders
I ain't never supposed to show it, my crew ain't supposed to know it...
-----
Letelepedtem a sátor elé,és hagytam,hogy a szél az arcomba fújjon.Hirtelen megfájdult a fejem odabent a haditanácson.Még most is csak úgy zsong,és egy régi dallam férkőzött hirtelen újra a tudatomba.Emlékek rohamoztak meg,pedig nem akartam.Milyen szép emlékek...de nem.Erre nem gondolhatok.Nem.Anglia már nem a nevelőm,hanem az ellenségem.Az elnyomóm.
Én pedig fellázadtam.
Akkor miért kívánom mégis,hogy bárcsak újra ugyanaz a kisgyerek lehetnék,aki annyira várta Angliát délutánonként a vicces keménykalapjában és a sétapálcájával...?
-----
A játékkatonák...hát persze.Már emlékszem.
Emlékszem,Amerika mennyire csodálta őket.A szépen festett,bátorságot sugárzó arcukat,a szuronyt rendíthetetlenül tartó kezüket,a piros-fehér egyenruhát.
Mindig katonás sorba állította őket,aztán kiadta a parancsot,és megrohamozott képzeletbeli seregével.
Emlékszem az izgalomtól és fáradságtól pirosló orcájára,miután a katonákat győzelemre vezette.Utána megvacsoráztunk és teáztunk...
Mintha az egész csak egy álom lett volna.
Álom...Amerika,a játékkatonák,az ehetetlen ételek,az énekek,és a sok nevetés...
A háború...Washington...a felnőtt Amerika...a függetlenségi nyilatkozat.
Yeah.Maybe it was just a dream...
We are all just toy soldiers in the hand of our fate.
Írói megjegyzés:Nos ez az első USUK ficcem,remélem tetszett!Ajánlás:"Like toy soldiers" Eminemtől.Varázslatos dal!Pont mint az az időszak,amit Anglia a gyerek Amerikával töltött.Gondolom,mindenki tudja,mit lett azután.Függetlenségi háború,stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése