Nana: 42 (igaz történet alapján)

2009. nyár

-        - Szia, Adri! Jó éjt!

-        - Hello! – köszöntem el barátnőmtől. Az egész napot nála töltöttem, most meg már esteledik. Ideje is volt hazamennem. Végig sétáltam az utcán, be a házunkba. Szinte még mindig mosolyogtam, annyit nevettünk barátnőmmel. Egy szóval jó kedvem volt. Mint minden normális tininek, első utam a számítógép volt. Rögtön felmentem msn-re. Azt hiszem ez várható volt. Sokan voltak fent. Az este a legnépszerűbb napszak az msn-ezésre. Robival is váltottam pár szót. A bandájukról kezdtünk beszélgetni. Igen, a bátyámnak van egy bandája. Persze, nem rosszak. De szerintem játszhatnának jobban is. Nem ez a megfelelő stílus nekik. Persze ezt közöltem Robival is. Nagyon berágott rám.

42 üzenete:

* annyira szánalmas vagy -.- nem hiszem el h mindenbe bele kell szólnod

Ezt így közölte velem. Még, hogy én szánalmas! Nem az én hibám, ha ők játszanak rossz zenei stílust… Annyira összevesztünk akkor, nyáron.

42 üzenete:

*cső…42
Adri üzenete:

*milyen 42?

42 üzenete:

*egy szám ami kísérteni fog

Mi ez a baromság? Hogy egy szám kísértsen? Na ne röhögtessen!

Adri üzenete:

*engem? Ugyan, soha… hagyjál már ez hülyeség

42 üzenete:

*nem hülyeség… nah szia a 42 legyen veled
Adri üzenete:

*szia -.-

Mi volt ez a baromság a 42-vel? Ugyan már, hülyeség, hogy egy szám kísértsen -

 Gondoltam akkor. Nem is tudtam, hogy ez a balhé meg Robi beceneve, a 42 mennyire fog zavarni….

2009. tél

A hó még nem esett le, de elég hideg volt. A veszekedésünk Robival a múltba veszett, de azért még néha eszembe jutott. Még most sem voltunk száz százalékig kibékülve. Az utcán szél söpört végig. Eszembe jutott, hogy meg kéne nézni mennyi az idő. Kezdett esteledni. Ránéztem a telefonomra, 16:42. Leeresztettem, de gyorsan ötlött a fejembe a beismerés. Hogy micsoda? 42? Az nem lehet. Újra megnéztem. Még mindig, 16:42. Kifújtam a levegőt. Ez csupán puszta véletlen. Sikerült is megnyugtatnom magam mikor egy kocsi hangját hallottam magam mögül. Gyorsan lebotorkáltam az út egyik oldalára. Az autó elsuhant mellettem, utána néztem. Rendszáma: 642. Megijedtem. Lehet, hogy Robinak igaza volt? Ugyan már. Lehet, hogy most már jobban hittem abban amit mondott, de azért maradtam annál az álláspontnál, hogy ez hülyeség. Ez az egész, hogy egy szám kísértsen… Gyorsan bevágódtam a házunkba. A melegtől kipirosodott az arcom. Gyorsan lehámoztam magamról a felesleges kabátokat. Anya a vacsorát készítette, a bátyám a tv-t nézte. Felrohantam a lépcsőn, és elrendeztem magamban a dolgokat a 42-essel. Megint sikerült hinnem benne, hogy amit Robi mondott az csak üres fenyegetés volt. Semmi valóságos alapja nincsen. Már hittem is benne, elhittem mind azt, amit gondoltam. Tiszta nyugalommal ültem le a számítógép elé. Nagy csapás ért, amikor megláttam az üzeneteim számát. 42 üzenete érkezett. Na nem. Úgy söpört végig rajtam a félelem, mint odakint a szél az utcán.

Utána mindenhol ezt láttam. A reklámokban, utcán, mindenhol. Ha ránéztem az órára, biztos, hogy 42 volt. Ha kiléptem az utcára, egy buszon vagy kocsin biztos ott volt. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne láttam volna valahol. Ha sétáltam egy bevásárló központban, elmentem a sütis pult előtt, akkor a tortán számokból 42 volt kirakva, ha elmentem egy bolt előtt –42% volt az árura. Suliban a tankönyvet 42. oldalon kellett kinyitni. Nem is beszélve a matematika óráról. Amikor a számokban benne volt a 42, az volt az eredmény. Ráadásul, amikor az iskolában bejelentették az orvosi vizsgálatot. Ahol megnézik a magasságunkat, súlyunkat, hogy romlott-e a szemünk. Szinte már meg se lepődtem, a látásvizsgálathoz használt táblán a 42-es van legfelül. Amikor megbetegedtem és a lázam mértük. Csak betegebb lettem, amikor megláttam, hogy a hőmérő 42 celsius fokig van számozva. Szerencsére a lázam nem érte el azt a számot. Mát nem tudtam magamnak bemagyarázni, hogy ez az egész hülyeség. Hiába mondogattam magamnak, egyre több helyen láttam. Akaratlanul is olyanokat tudtam meg, hogy Mexikóban a Nap legszentebb templomához 42 lépcső vezet fel. Néztem a filmeket. Megnéztem a Ghost-ot. Amikor a srác a szilárd tárgyak mozgatását tanulja, a táblán persze, hogy a 42-es szerepel. A szám még a doboz című filmben is ott van! Komolyan az őrület határán voltam.

2011. tavasz

Kibékültem Robival, már rég. A 42 még mindig mindenhol ott van. Megbékéltem már ezzel a kegyetlen számmal. Az összes barátom tudja, hogy milyen érzelmeket táplálok iránta. Az idő még mindig 42 perc. A tankönyv oldala még mindig 42. De persze már inkább szólok a mellettem legközelebb lévő havernak és együtt nevetünk rajta egy jót. Mindig szólnak nekem, ha magamtól nem venném észre, hogy 42 van. Igen, az igazi barátaim mindig szólnak, nehogy akár egy pillanatra elfelejtsem. J Ráadásul egyik barátnőmet a 23-as kísérti. Így nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy szóljunk egymásnak, ha bármelyik számba belebotlunk. A legjobb mégis az amikor az idő 23:42. Kettő gyilkos szám…