Volterra városába egy kanyargós kocsiút vezet, dombok között kanyarogva, olajfákkal szegélyezett úton. A réteken meglátszódnak a felhők árnyékai és messzeföldön nem látni semmit, mintha ez az égi város lenne az utolsóm település, ami a hatalma alá hajtja a világot.
A városban semmi sem változott az évszázadok leforgása alatt, az épületek megmaradtak eredeti formájukban, ugyanazokkal a régi kövekkel kirakva, mint évekkel ezelőtt. Etruszk maradványai is az ég felé meredeztek néhol, őrizve a régelmúlt civilizáció emlékét. Macskaköves utcácskákon az embernek az az érzése támad, hogy visszacsöppent a régi Olaszországba. És ezek a macskaköves utcák elvezetnek téged bárhová, viszont az már más kérdés, hogy vissza is találsz e. Ez elmehetsz egy vár mellett, kinek a múltjára már maguk a falak sem emlékeznek és eljuthatsz ezeken az utakon a város széléig, ahol a kilátás még lélegzetelállítóbb, mint amikor felfelé kocsikázol a városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése