Kávéscsésze

2011. december 24., szombat

Kellemes karácsonyt és boldog új évet mindenkinek! ☺

Bektas Ibarhim - Relikvia

Egy csonk, egy test
egy láng, mi vörösre fest.
Egy szív, egy lélek,
egy tűz, mi oly nagyot éget.

Folnyak lassan az élet cseppjei,
fogynak lassan az élet percei.
Lassan, szépen, égünk,
lassan csordogál a végünk.

Minden folyó egyfelé fut,
egszer mindenki ugyanoda jut.
Valakinek hosszú és tiszta meder jut,
valakinek rövid, koszos, hiába is fut.

Lényegtelen, ugyanott a torkolat,
hiába van megannyi érdekes szónoklat.
A végén ugyanoda fektet majd a halál,
végén a koporsó fedél úgyis ránk talál.

Gyújtod a gyertyát, annak is csonkja marad,
bízol a mennyben, de szíves úgyis beleszakad.
Bízol a lángban, mi éget,
bízol a másikban, bízol a létben.

Érzed a meleg életcseppeket,
ahogy folyik szét lassan testeden.
Érzed a vörös láng andalító melegét,
érzed utoljára az életed, a létezést.

Belefolysz lassan, csendben a rengetegbe,
utad a tengerig nyugalomban elfelejtve.
Békésen, boldogan rong rajtad életed emléke,
ezt látod csillagként az esti égre felnézve.

2011. december 24., szombat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

Ennyien néztétek az oldalt ;)