Damon: A vadon szülötte

A távolban sas rikoltott. Lecsapott, elkapta zsákmányát.
A bokrok megrezdültek, rókamama vitte a vacsorát csemetéinek.
A fiókák éhesen tátogtak anyjuknak, majd jóízűen elfogyasztották az adagjukat.
Aaron az eget fürkészte, hideglelősen dörzsölte össze kesztyűbe burkolt kezeit. Táskájában vadászpuska, és a fennmaradáshoz szükséges ételadag pihent. A nyakában egy speciális dögcédulában pedig a pirulák sorakoztak.

Az éjszaka leszállt - fegyelmet parancsoló jéghideg királynő. A tűz körül tört csak meg kegyetlen varázsa. A hó megolvadt, az elszenesedett farönkök összezuhantak, a lángok lustán pattogtak. A férfi vágyakozón pillantott a vadon felé. Összébb húzta magán a kabátot, közelebb húzódott a rakáshoz és melegedni próbált.

Ötödik nap
Oxigénnel árasztva el a tüdejét bukkant ki a mínuszos vízből, libabőrösen közeledett a tűzrakás felé. Dideregve lekuporodott, a bőrét dörzsölte, hogy megszáríthassa magát. Magára kapta a ruháit, az anyag nedvesen tapadt a testéhez. Átkozta magát, amiért nem rakta ki száradni a medvés incidens után.

A farkasok morogva csaptak össze. Robosztus testük egymásnak feszült, izmok vad tánca, fogak csattanása, karmok villanása. A gyengébbik állat a földre zuhant, kiadta páráját. Aaron felmarkolt a földről egy nagyobb sziklát, és közéjük dobta. Három farkas szerte spriccelt, a szélrózsa minden irányába. A férfi a döglött állathoz lépdelt, felkapta a tetemet a földről. A vállára vetve a tűzrakáshoz ment, az erdőn keresztül, baljós pillantásoktól kísérve.

A farkas húsa keserű, rágós, és inakkal van tele.
Ragadozó húsa, ami mérgező az ember számára.
Aaron ezt a saját kárán tapasztalta meg.
Három napon keresztüli gyomorgörcsben szenvedett, hányt, és a földön fetrengett. Könnyű célpontot szolgáltatott a vadon állatainak, de a szerencse mellé szegődött.

Huszonharmadik nap
Botját megpörgette a feje fölött, a földre csapott. Alulról bevitt egy szúrást a pumának, a mellkasába döfött, majd a bordái közé. Az állat a földre vágódott, tüdejéből hangosan távozott a levegő. Aaron végső csapást mért a puma koponyájára, bezúzta. A botot eldobta, és hármat a körülötte felgyűlt hókupacba rúgott.
- Rajtam aztán nem fog ki a természet! – mondta, felszegte a fejét, és azzal a mozdulattal a hátára zuhant. Rég pihent már. Lehunyta szemeit, boldogan sóhajtott fel. A nap első hópelyhei elolvadtak felhevült arcán, apró kis patakocskák folytak le felsebzett bőrén, a vérével vegyülve. Érezte, ahogy tagjai hűlnek. Ujjai zsibbadni kezdtek, a karjaiban lassulni kezdett a vér áramlata. Az álmosság kezdett úrrá lenni rajta.
Puha test nyomódott az oldalának. Aaron minden erejét összeszedve lassan odanézett, és felhorkantva így szólt:
- Na mit akarsz? – egy farkas fészkelődött be mellé, bundájával melegítve a férfit. Aaron nagy nehezen összébb húzta magát, hozzábújt az állathoz, arcát a szőrébe fúrta, mit sem törődve a tömény bűzzel, ami betöltötte az orrát.
Talán megmenekülök?

Hizaki: A lány, aki nem ölt meg senkit [THG]

"-Gondolod, hogy van esélyed nyerni?
-Igen.
-Nos, rendben. Van bármi, ami miatt aggódsz?
-Igazán nem szeretnék megölni senkit...
-Nos, az kemény dió lesz. Az ölés elég nagy szerepet játszik a Viadalon, nem igaz?
-Ki fogom találni, hogyan oldjam meg."


Foxface okos volt. Talán a legokosabb a versenyzők közül. De páratlanul éles elméjéhez nem társult nagy fizikai erő, ahogy az általában lenni szokott. A Játékmesterektől is csak öt pontot kapott; senki sem gondolta, hogy Ő lesz az egyik utolsó életben maradt játékos. De mégis így történt. Pedig nem ölt meg senkit.
A legelső napon ott volt a tökéletes alkalom, amikor menekülés közben összeütközött a zavart Katnissel. Egymásnak eshettek volna, ahogyan azt elvárták, de nem tették. Mindketten össze voltak zavarodva, és rémültek is voltak az előbb lezajlott vérfürdő látványától a Bőségszarunál. Ők nem gyilkosok voltak, hanem túlélők, így hát egy csepp vér sem folyt. Az a jelenet soha nem is került adásba. A kapitóliumi nép unatkozott volna...
Az első hat órában már tizenhárman elestek a huszonnégyből.
Foxface alig találkozott valakivel, mert gondosan elrejtőzött, és csak létszükség esetén mutatkozott a többi versenyző előtt. Viszont sokat gondolkodott - éjszakánként egy szemhunyásnyit sem aludt.
Gyors volt, könnyen elmenekült a nehéz pillanatokban, és a Bőségszarunál rendezett lakoma megrendezésekor sem sebezte meg senki - tervét gondosan kitervelte; tudta, hogy pirkadatkor a még életben maradottak mind oda fognak csődülni, és akkor bizony vér fog folyni. A rókaképű lány még az éjszaka folyamán elrejtőzött a szaruban, és amikor úgy érezte, eljött az idő, egyszerűen előugrott rejtekhelyéről, és futásnak eredt a beküldött segélycsomaggal. Ahogyan várta, senki nem támadta meg. Aznap Clove meghalt a szarunál, így már csak öten maradtak. Tresh, a hatalmas és erős földműves a tizenegyedik körzetből, Cato a másodikból, aki szintén kemény ellenfél volt, és végül Katniss és Peeta a tizenkettedikből. Foxface nem sokat tudott róluk, mivelhogy az edzésen szinte semmit sem mutattak meg valódi képességeikből, és bár tudta, hogy ők is csak a túlélésért küzdenek, nem mert kockáztatni.
Mikor aznap éjjel megjelent a Kapitólium címere az égen és felhangzott a himnusz, hogy aztán az égre rajzolódjon a halott Tresh arcképe, Foxface megborzongott a tudatra, hogy tehetetlen.
Ha csellel meg is tudná ölni Katniss-t és Peetát, Cato akkor is biztosan elbánna vele, de ha végezni is tudna Cato-val és Peetával, Katniss biztosan bosszút állna, és a haragja sokkal erősebbé és elszántabbá tenné. Az egyetlen kiút az lenne, ha megölné Katniss-t és Cato-t, de ez már lehetetlen feladat volt számára.
Ha netalántán ezek hárman valahogyan végeznének egymással, és Foxface megnyerné a Viadalt, az sem jelentene megnyugvást, mert a Kapitólium megtorolná rajta azt, hogy nem ölt meg senkit. Ezzel veszélybe sorolná önmagát és a családját is.
A helyzet tehát lehetetlen volt. És Foxface elég okos volt ahhoz, hogy rájöjjön minderre.
Itt csak egyetlen megoldás létezett: az öngyilkosság.
A gondolat igazából a Viadal kezdete óta ott lappangott valahol a tudatalattijában, de csak most világosodott meg előtte teljesen.
Innen nincs kiút... vagy ölsz, vagy megölnek.

Amikor aznap délután belebotlott a sérült Peetába és Katnissbe, először el akart menekülni, de amikor látta, hogy a lány vadászni megy, míg a védtelen fiúra az ehető bogyók gyűjtögetésének feladatát bízza, Foxface nem tudta türtőztetni magát, és változtatott a tervén. Már napok óta nem evett semmit, a készletei régen kifogytak, és a Peeta levetett és földre terített kabátján lévő darabka sajt és kenyér túl nagy csábítást jelentett számára...
Tudta, hogy Katniss messze jár, és Ő pedig elég halkan osont ahhoz, hogy Peeta ne vegye észre.
Lecsippentett egy darabkát a sajtból, éppen csak egy keveset, mint mindig, hogy ne keltsen nagy feltűnést, hogy valaki megdézsmálta az ennivalót. Azonban amikor Foxface már távozni akart, észrevette a kabáton heverő éjfürtöket is, amiket Peeta gyűjtött Katniss kérésére. A fiú bizonyára nem tudta, hogy mérgező bigyókat szedett... egy pillanatig Foxface elgondolkodott, hogy mi lenne ha Katniss és Peeta ennének a bogyóból, és meghalnának - de azután egy teljesen másfajta gondolat férkőzött a fejébe.
Itt a tökéletes alkalom, és a tökéletes eszköz.
A Játékmesterek nem tudhatják, hogy Ő tisztában van vele, miféle bogyók is ezek, így hát teljesen magabiztosan fogják azt gondolni, hogy tévedésből nyelte le őket, és szerencsétlen halált halt. Így talán a gyászoló családját is megkímélik a borzalmaktól, és otthon senkinek nem esik bántódása...
Katniss és Peeta is azt fogják hinni, tévedésből ette meg őket, mert azt hitte, mivel Peeta maguknak gyűjtötte őket, ehetőek, és Foxface úgy gondolta, akkor biztosan nem lehet baj belőle, ha abból is vesz.
És nem utolsó sorban a mérgezés talán még a legfájdalommentesebb halálnem.
A rókapépű lány egy pillanatig talán habozott, de végül egy gyors pillantást követően, amikor meggyőződött, hogy senki nincs a közelben, elhatározta magát, és a szájához emelte az éjfürtöt.
Nem volt ideje átgondolni, milyen érzés lesz meghalni. Igazából a Viadal előtt, álmatlan éjszakákon vagy éppen a legrosszabb rémálmaiban elképzelte, milyen lehet ha egy nyíl vagy egy kés egyszer csak átdöfi a testét...
De amikor bevette az éjfürtöt, furcsa megnyugvást érzett.
Végre véget ért az egész.
És Ő került ki győztesen. Mert Ő döntött a saját haláláról, nem pedig a Játékmesterek.
Foxface élettelen teste tompa puffanással ért földet. Miután a szíve egy utolsót dobbant, felhangzott a halálát jelző ágyútűz.
Így halt meg a lány, aki nem ölt meg senkit.

Az utolsó éjszakán Katniss fölnézett az éjszakai égboltra, hogy lássa a rókaképű lányt utoljára ragyogni, mielőtt az örökre eltűnik a világból. A lángra lobbant lány a szíve mélyén becsülte Foxface bátorságát. Mert Katniss tudta az igazságot: Foxface okos volt.
Túl okos...

Nana: A Papírszívű

Papírból van az ő szíve,
S kecses arcának minden íve.
Kiállt ő a világ szélére,
Hogy haját a szél lebegtesse.

Bízott ő egy mesében,
Mi választ nyújt a kérdésre.
Hitt egy kegyes istenben
Ki segít rajta mindenképpen.

Reménykedett az igazságban,
Mi nem felejti őt semmi ágban.
Szeretett ő, ő is mindent,
De viszonzása semmi sem lett.

Hitt, bízott és szeretett,
De íme, szíve kettérepedt.
Becsapta a biztató meséje,
Válasza nem lett a kérdésre.

Nem létezett a kegyes isten,
Nem segített rajta senki sem.
Nem volt igazság sohasem,
Így lett minden reménytelen.

Hitt, bízott és szeretett,
Reménykedett is eleget.
De kiderült, hogy mindez hiába,
Papírszíve így szakadt kettő ágba.

Damon: Jó reggelt, Clint!

Reggel 7:00
Az óra elbődült az éjjeli szekrényen, majd röppályára állt és a falon csattant. A hirtelen lecsapó kéz visszahúzódott a takaró alá, majd a hozzá tartozó emberi test kibukkant alóla. Clint meglehetősen nehezen ébredt, holott már több, mint öt éve a szakmában volt, de eléggé nehezére esett ébredés előtt másfél órával lefeküdni aludni.
- Még tíz perc… - motyogta a férfi, borzolt egyet a haján, aztán visszaejtette a fejét a párnára. Ígéretéhez nem híven húsz perc múlva is úgy lett kirugdosva az ágyból.
- Ébresztő, kismadár, elkésel!! – rikoltotta lakótársa a fülébe. Clint összerezzent az éles hangtól, aztán komótosan lerúgta magáról a takarót, felült és körbepillantott a szobában. Az előző este maradványai ott hevertek a padlón, alsónadrág, gatya, szétszaggatott póló… Barton ügynök morrant egyet, aztán letette tappancsait a talajra. Imbolyogva megtette az első két lépést a fürdő felé, majd öt percre bealudt a sarokba. Miután Loki fellocsolta egy vödör hideg vízzel, valamivel gyorsabban ejtette meg a reggeli fontos teendőket, úgy mint fogmosás, vécé, és egy rövid zuhany; ami mellesleg most már édes fölösleges volt a vödrös mutatvány után. Megtörölközött, felöltözött. A konyha felé menet nyomott egy kómás csókot kedvese orrára, és bekövült a hűtő elé. Kinyitotta – becsukta. Kinyitotta – becsukta.
- Loki!...
- Igen?
- Mi van reggelire?
- Amit találsz – jött az egyszerű felelet. Clint valami „Bszdmeg’nyád” szerűséget mormogott, aztán előkapott két szelet előre levágott kenyeret, becsapta a pirítóba, és két percre lecsüccsent a székre. Megugrott ültében, ahogy a gépezet kiköpte a pirítósokat, és egyenesen a tányéron landoltak. Csak úgy magában enni kezdte őket, idő közben majdnem lefejelte az asztalt. Loki odacsempészett Clint könyöke mellé egy bögre felmelegített tejet, lopva végigsimított a karján.
- A fürdőben leszek. – mondta, és elvonult zuhany iránt. Barton morgott valamit az orra alá, majd befejezte a reggelit. Három percig a szekrényben kotorászott használható bögre után, fejét a könyökhajlatába támasztva, majd mikor a vadászat sikeresnek bizonyult, csinált magának kávét. Cukor, tej, és kész is volt. Kiment az emeleti lakásuk ajtaja elé, hogy felkapja az újságot. A mozdulatot elszámolta, még kétszer tett sikertelen próbálkozást a napi hírek felszedésére, aztán vállat vont, és visszaevickélt a nappaliba. Még mielőtt beléphetett volna, a lábujja frontálisan ütközött a küszöbbel, a férfi szabályosan átzúgott a szobába. A forró kávé a fejére ömlött, a bögre sajnálatosan összeragaszthatatlanul összetört.
- Mégis mi a fenét csinálsz, drágám? – hangzott a negédes kérdés, mégis érezhető volt, hogy Loki jót mulat Clint ügyetlenségén.
- Épp felmosom a padlót… - morogta Barton, majd Loki segítségével feltápászkodott.
- Nem szoktál ilyen kómás lenni. Miért van ez?
- Szerintem a tegnapi hat menettől te neked is kissé nehezen kellene ébren maradnod, pláne ha az összes körülbelül két órát tartott. Egyenként.
- Most hazudd azt, hogy nem élvezted.
- Nem élveztem – vigyorodott el Clint, majd belemarkolt Loki fenekébe. A fekete hajú isten kuncogva eltolta Clint mancsát a hátsó felétől, majd elköszönt.
Sólyomszem nagyot sóhajtott, magához ragadta a lakáskulcsokat, majd ő is távozott az ajtón. Bezárta maga mögött, letrappolt a lépcsőkön, be a bérelt garázsba. Felnyitotta a garázsajtót, kikapcsolta a riasztót Guzzi Grisóján, majd előkaparta a bukósisakját. Végigsimított a motor tankján, nyeregbe helyezkedett. Beindította. A motor kellemesen dorombolt, és készen állt, hogy munkába vigye gazdáját.