"-Gondolod, hogy van esélyed nyerni?
-Igen.
-Nos, rendben. Van bármi, ami miatt aggódsz?
-Igazán nem szeretnék megölni senkit...
-Nos, az kemény dió lesz. Az ölés elég nagy szerepet játszik a Viadalon, nem igaz?
-Ki fogom találni, hogyan oldjam meg."
Foxface okos volt. Talán a legokosabb a versenyzők közül. De páratlanul éles elméjéhez nem társult nagy fizikai erő, ahogy az általában lenni szokott. A Játékmesterektől is csak öt pontot kapott; senki sem gondolta, hogy Ő lesz az egyik utolsó életben maradt játékos. De mégis így történt. Pedig nem ölt meg senkit.
A legelső napon ott volt a tökéletes alkalom, amikor menekülés közben összeütközött a zavart Katnissel. Egymásnak eshettek volna, ahogyan azt elvárták, de nem tették. Mindketten össze voltak zavarodva, és rémültek is voltak az előbb lezajlott vérfürdő látványától a Bőségszarunál. Ők nem gyilkosok voltak, hanem túlélők, így hát egy csepp vér sem folyt. Az a jelenet soha nem is került adásba. A kapitóliumi nép unatkozott volna...
Az első hat órában már tizenhárman elestek a huszonnégyből.
Foxface alig találkozott valakivel, mert gondosan elrejtőzött, és csak létszükség esetén mutatkozott a többi versenyző előtt. Viszont sokat gondolkodott - éjszakánként egy szemhunyásnyit sem aludt.
Gyors volt, könnyen elmenekült a nehéz pillanatokban, és a Bőségszarunál rendezett lakoma megrendezésekor sem sebezte meg senki - tervét gondosan kitervelte; tudta, hogy pirkadatkor a még életben maradottak mind oda fognak csődülni, és akkor bizony vér fog folyni. A rókaképű lány még az éjszaka folyamán elrejtőzött a szaruban, és amikor úgy érezte, eljött az idő, egyszerűen előugrott rejtekhelyéről, és futásnak eredt a beküldött segélycsomaggal. Ahogyan várta, senki nem támadta meg. Aznap Clove meghalt a szarunál, így már csak öten maradtak. Tresh, a hatalmas és erős földműves a tizenegyedik körzetből, Cato a másodikból, aki szintén kemény ellenfél volt, és végül Katniss és Peeta a tizenkettedikből. Foxface nem sokat tudott róluk, mivelhogy az edzésen szinte semmit sem mutattak meg valódi képességeikből, és bár tudta, hogy ők is csak a túlélésért küzdenek, nem mert kockáztatni.
Mikor aznap éjjel megjelent a Kapitólium címere az égen és felhangzott a himnusz, hogy aztán az égre rajzolódjon a halott Tresh arcképe, Foxface megborzongott a tudatra, hogy tehetetlen.
Ha csellel meg is tudná ölni Katniss-t és Peetát, Cato akkor is biztosan elbánna vele, de ha végezni is tudna Cato-val és Peetával, Katniss biztosan bosszút állna, és a haragja sokkal erősebbé és elszántabbá tenné. Az egyetlen kiút az lenne, ha megölné Katniss-t és Cato-t, de ez már lehetetlen feladat volt számára.
Ha netalántán ezek hárman valahogyan végeznének egymással, és Foxface megnyerné a Viadalt, az sem jelentene megnyugvást, mert a Kapitólium megtorolná rajta azt, hogy nem ölt meg senkit. Ezzel veszélybe sorolná önmagát és a családját is.
A helyzet tehát lehetetlen volt. És Foxface elég okos volt ahhoz, hogy rájöjjön minderre.
Itt csak egyetlen megoldás létezett: az öngyilkosság.
A gondolat igazából a Viadal kezdete óta ott lappangott valahol a tudatalattijában, de csak most világosodott meg előtte teljesen.
Innen nincs kiút... vagy ölsz, vagy megölnek.
Amikor aznap délután belebotlott a sérült Peetába és Katnissbe, először el akart menekülni, de amikor látta, hogy a lány vadászni megy, míg a védtelen fiúra az ehető bogyók gyűjtögetésének feladatát bízza, Foxface nem tudta türtőztetni magát, és változtatott a tervén. Már napok óta nem evett semmit, a készletei régen kifogytak, és a Peeta levetett és földre terített kabátján lévő darabka sajt és kenyér túl nagy csábítást jelentett számára...
Tudta, hogy Katniss messze jár, és Ő pedig elég halkan osont ahhoz, hogy Peeta ne vegye észre.
Lecsippentett egy darabkát a sajtból, éppen csak egy keveset, mint mindig, hogy ne keltsen nagy feltűnést, hogy valaki megdézsmálta az ennivalót. Azonban amikor Foxface már távozni akart, észrevette a kabáton heverő éjfürtöket is, amiket Peeta gyűjtött Katniss kérésére. A fiú bizonyára nem tudta, hogy mérgező bigyókat szedett... egy pillanatig Foxface elgondolkodott, hogy mi lenne ha Katniss és Peeta ennének a bogyóból, és meghalnának - de azután egy teljesen másfajta gondolat férkőzött a fejébe.
Itt a tökéletes alkalom, és a tökéletes eszköz.
A Játékmesterek nem tudhatják, hogy Ő tisztában van vele, miféle bogyók is ezek, így hát teljesen magabiztosan fogják azt gondolni, hogy tévedésből nyelte le őket, és szerencsétlen halált halt. Így talán a gyászoló családját is megkímélik a borzalmaktól, és otthon senkinek nem esik bántódása...
Katniss és Peeta is azt fogják hinni, tévedésből ette meg őket, mert azt hitte, mivel Peeta maguknak gyűjtötte őket, ehetőek, és Foxface úgy gondolta, akkor biztosan nem lehet baj belőle, ha abból is vesz.
És nem utolsó sorban a mérgezés talán még a legfájdalommentesebb halálnem.
A rókapépű lány egy pillanatig talán habozott, de végül egy gyors pillantást követően, amikor meggyőződött, hogy senki nincs a közelben, elhatározta magát, és a szájához emelte az éjfürtöt.
Nem volt ideje átgondolni, milyen érzés lesz meghalni. Igazából a Viadal előtt, álmatlan éjszakákon vagy éppen a legrosszabb rémálmaiban elképzelte, milyen lehet ha egy nyíl vagy egy kés egyszer csak átdöfi a testét...
De amikor bevette az éjfürtöt, furcsa megnyugvást érzett.
Végre véget ért az egész.
És Ő került ki győztesen. Mert Ő döntött a saját haláláról, nem pedig a Játékmesterek.
Foxface élettelen teste tompa puffanással ért földet. Miután a szíve egy utolsót dobbant, felhangzott a halálát jelző ágyútűz.
Így halt meg a lány, aki nem ölt meg senkit.
Az utolsó éjszakán Katniss fölnézett az éjszakai égboltra, hogy lássa a rókaképű lányt utoljára ragyogni, mielőtt az örökre eltűnik a világból. A lángra lobbant lány a szíve mélyén becsülte Foxface bátorságát. Mert Katniss tudta az igazságot: Foxface okos volt.
Túl okos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése