Reggel 7:00
Az óra elbődült az éjjeli szekrényen, majd röppályára állt és a falon csattant. A hirtelen lecsapó kéz visszahúzódott a takaró alá, majd a hozzá tartozó emberi test kibukkant alóla. Clint meglehetősen nehezen ébredt, holott már több, mint öt éve a szakmában volt, de eléggé nehezére esett ébredés előtt másfél órával lefeküdni aludni.
- Még tíz perc… - motyogta a férfi, borzolt egyet a haján, aztán visszaejtette a fejét a párnára. Ígéretéhez nem híven húsz perc múlva is úgy lett kirugdosva az ágyból.
- Ébresztő, kismadár, elkésel!! – rikoltotta lakótársa a fülébe. Clint összerezzent az éles hangtól, aztán komótosan lerúgta magáról a takarót, felült és körbepillantott a szobában. Az előző este maradványai ott hevertek a padlón, alsónadrág, gatya, szétszaggatott póló… Barton ügynök morrant egyet, aztán letette tappancsait a talajra. Imbolyogva megtette az első két lépést a fürdő felé, majd öt percre bealudt a sarokba. Miután Loki fellocsolta egy vödör hideg vízzel, valamivel gyorsabban ejtette meg a reggeli fontos teendőket, úgy mint fogmosás, vécé, és egy rövid zuhany; ami mellesleg most már édes fölösleges volt a vödrös mutatvány után. Megtörölközött, felöltözött. A konyha felé menet nyomott egy kómás csókot kedvese orrára, és bekövült a hűtő elé. Kinyitotta – becsukta. Kinyitotta – becsukta.
- Loki!...
- Igen?
- Mi van reggelire?
- Amit találsz – jött az egyszerű felelet. Clint valami „Bszdmeg’nyád” szerűséget mormogott, aztán előkapott két szelet előre levágott kenyeret, becsapta a pirítóba, és két percre lecsüccsent a székre. Megugrott ültében, ahogy a gépezet kiköpte a pirítósokat, és egyenesen a tányéron landoltak. Csak úgy magában enni kezdte őket, idő közben majdnem lefejelte az asztalt. Loki odacsempészett Clint könyöke mellé egy bögre felmelegített tejet, lopva végigsimított a karján.
- A fürdőben leszek. – mondta, és elvonult zuhany iránt. Barton morgott valamit az orra alá, majd befejezte a reggelit. Három percig a szekrényben kotorászott használható bögre után, fejét a könyökhajlatába támasztva, majd mikor a vadászat sikeresnek bizonyult, csinált magának kávét. Cukor, tej, és kész is volt. Kiment az emeleti lakásuk ajtaja elé, hogy felkapja az újságot. A mozdulatot elszámolta, még kétszer tett sikertelen próbálkozást a napi hírek felszedésére, aztán vállat vont, és visszaevickélt a nappaliba. Még mielőtt beléphetett volna, a lábujja frontálisan ütközött a küszöbbel, a férfi szabályosan átzúgott a szobába. A forró kávé a fejére ömlött, a bögre sajnálatosan összeragaszthatatlanul összetört.
- Mégis mi a fenét csinálsz, drágám? – hangzott a negédes kérdés, mégis érezhető volt, hogy Loki jót mulat Clint ügyetlenségén.
- Épp felmosom a padlót… - morogta Barton, majd Loki segítségével feltápászkodott.
- Nem szoktál ilyen kómás lenni. Miért van ez?
- Szerintem a tegnapi hat menettől te neked is kissé nehezen kellene ébren maradnod, pláne ha az összes körülbelül két órát tartott. Egyenként.
- Most hazudd azt, hogy nem élvezted.
- Nem élveztem – vigyorodott el Clint, majd belemarkolt Loki fenekébe. A fekete hajú isten kuncogva eltolta Clint mancsát a hátsó felétől, majd elköszönt.
Sólyomszem nagyot sóhajtott, magához ragadta a lakáskulcsokat, majd ő is távozott az ajtón. Bezárta maga mögött, letrappolt a lépcsőkön, be a bérelt garázsba. Felnyitotta a garázsajtót, kikapcsolta a riasztót Guzzi Grisóján, majd előkaparta a bukósisakját. Végigsimított a motor tankján, nyeregbe helyezkedett. Beindította. A motor kellemesen dorombolt, és készen állt, hogy munkába vigye gazdáját.
Az óra elbődült az éjjeli szekrényen, majd röppályára állt és a falon csattant. A hirtelen lecsapó kéz visszahúzódott a takaró alá, majd a hozzá tartozó emberi test kibukkant alóla. Clint meglehetősen nehezen ébredt, holott már több, mint öt éve a szakmában volt, de eléggé nehezére esett ébredés előtt másfél órával lefeküdni aludni.
- Még tíz perc… - motyogta a férfi, borzolt egyet a haján, aztán visszaejtette a fejét a párnára. Ígéretéhez nem híven húsz perc múlva is úgy lett kirugdosva az ágyból.
- Ébresztő, kismadár, elkésel!! – rikoltotta lakótársa a fülébe. Clint összerezzent az éles hangtól, aztán komótosan lerúgta magáról a takarót, felült és körbepillantott a szobában. Az előző este maradványai ott hevertek a padlón, alsónadrág, gatya, szétszaggatott póló… Barton ügynök morrant egyet, aztán letette tappancsait a talajra. Imbolyogva megtette az első két lépést a fürdő felé, majd öt percre bealudt a sarokba. Miután Loki fellocsolta egy vödör hideg vízzel, valamivel gyorsabban ejtette meg a reggeli fontos teendőket, úgy mint fogmosás, vécé, és egy rövid zuhany; ami mellesleg most már édes fölösleges volt a vödrös mutatvány után. Megtörölközött, felöltözött. A konyha felé menet nyomott egy kómás csókot kedvese orrára, és bekövült a hűtő elé. Kinyitotta – becsukta. Kinyitotta – becsukta.
- Loki!...
- Igen?
- Mi van reggelire?
- Amit találsz – jött az egyszerű felelet. Clint valami „Bszdmeg’nyád” szerűséget mormogott, aztán előkapott két szelet előre levágott kenyeret, becsapta a pirítóba, és két percre lecsüccsent a székre. Megugrott ültében, ahogy a gépezet kiköpte a pirítósokat, és egyenesen a tányéron landoltak. Csak úgy magában enni kezdte őket, idő közben majdnem lefejelte az asztalt. Loki odacsempészett Clint könyöke mellé egy bögre felmelegített tejet, lopva végigsimított a karján.
- A fürdőben leszek. – mondta, és elvonult zuhany iránt. Barton morgott valamit az orra alá, majd befejezte a reggelit. Három percig a szekrényben kotorászott használható bögre után, fejét a könyökhajlatába támasztva, majd mikor a vadászat sikeresnek bizonyult, csinált magának kávét. Cukor, tej, és kész is volt. Kiment az emeleti lakásuk ajtaja elé, hogy felkapja az újságot. A mozdulatot elszámolta, még kétszer tett sikertelen próbálkozást a napi hírek felszedésére, aztán vállat vont, és visszaevickélt a nappaliba. Még mielőtt beléphetett volna, a lábujja frontálisan ütközött a küszöbbel, a férfi szabályosan átzúgott a szobába. A forró kávé a fejére ömlött, a bögre sajnálatosan összeragaszthatatlanul összetört.
- Mégis mi a fenét csinálsz, drágám? – hangzott a negédes kérdés, mégis érezhető volt, hogy Loki jót mulat Clint ügyetlenségén.
- Épp felmosom a padlót… - morogta Barton, majd Loki segítségével feltápászkodott.
- Nem szoktál ilyen kómás lenni. Miért van ez?
- Szerintem a tegnapi hat menettől te neked is kissé nehezen kellene ébren maradnod, pláne ha az összes körülbelül két órát tartott. Egyenként.
- Most hazudd azt, hogy nem élvezted.
- Nem élveztem – vigyorodott el Clint, majd belemarkolt Loki fenekébe. A fekete hajú isten kuncogva eltolta Clint mancsát a hátsó felétől, majd elköszönt.
Sólyomszem nagyot sóhajtott, magához ragadta a lakáskulcsokat, majd ő is távozott az ajtón. Bezárta maga mögött, letrappolt a lépcsőkön, be a bérelt garázsba. Felnyitotta a garázsajtót, kikapcsolta a riasztót Guzzi Grisóján, majd előkaparta a bukósisakját. Végigsimított a motor tankján, nyeregbe helyezkedett. Beindította. A motor kellemesen dorombolt, és készen állt, hogy munkába vigye gazdáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése