Nana: Féltékeny gyilkos

Csöpp. Csöpp. Csöpp... 1... 2... 3... Alexa számolja a perceket, a csöppenéseket. Azt ahogy a vér csöppen le a késről amit a

kezében tart. Már 15 perce számolgatja az időt, a vércseppeket, de a zsaruk még mindig nem érkeztek meg. Igaz is. Ki szólt

volna nekik? Ő biztos nem. Krisztián sem. Már 16 perce, hogy Alexa ugyanott áll, egy centimétert sem ment odébb.
50, 51, 52... A cseppek koppanása az egyre növekvő tócsában a lábánál akárcsak a másodperc mutató kattogása lent az

ebédlőben, egy szinttel lejjebb. Megfordulhatna, csinálhatna valamit a holttestel. Akár el is futhatna, elmenekülhetne. Mire

a szomszédok észreveszik, hogy történt valami ő úgyis már messze járna. Igen, elmenekülhetne. De nem teszi.
68, 69, 70... Egyszerű lenne. Letenné az éles kést, amit egész délelőtt élesített, és kimehetne a garázsba a cabriójához,
beleülhetne és elhajthatna bárhová. Mikor a határhoz érne, akkor még biztos nem adnák ki a körözést ellene. De mi értelme is
lenne tovább élni egy ismeretlen helyen? Még ha beszéli is a nyelvet? Semmi. Az embert aki miatt lenne még értelme az életnek
most ölte meg.
75, 76, 77... Krisztián teste félig lecsúszva az ágyról kókadozik. Sápadt, hulla sápadt. Valaha zöld, a semmibe révedő szemei
alatt lila karikák húzódnak. A vörös vér folyik belőle. Eláztatja a földön heverő selyem takarót, ami a férfi dereka köré van
csavarva, eme anyagdarab híján Krisztián szinte teljesen mesztelen.
79, 80, 81... Alexa csaknem olyan meredten bámulja a holttestet, mint a holttest a fényben úszó ablakokat. Alexa életének

egyetlen értelme Krisztián volt. Nem voltak a lánynak baráti, szülei. Senkie sem volt a férfin kívűl. De őt is megölte.

Megölte mert ő megcsalta.
84, 85, 86... Krisztián megcsalta Alexát, ez tény. Alexa nyugis maradt, teljesen eddig a napig. Nem ment be dolgozni. Leült a

konyhába keresztbe vetett lábakkal és életsítette a kést. Egész délután, míg a férje haza nem érkezett. Alexa utána jött az

emeletre, be a hálószobába és, mint egy marni készűlő kígyó egyetlen ugrással belédöfte a szúrószerszámot és... a férfinek

vége volt. Lassan 19 perce.
84, 85, 86... Alexa sikeres állása, sok pénze, szinte tökéletes élete ezzel a cselekedettel eltűnt a semmiben.

Szertefoszlott.
88, 89, 90... Még mindig megtehetné. Elfuthatna és erre a tényre sohasem derülne fény, egészen addig amíg Krisztián főnöke

vagy a szomszédok furcsálni nem kezdik a csöndet a 15-ös szám alatti házban. De a lány még mindig ott áll mozdulatlanul. Jobb

keze csupa vér, mint ahogy a kés a kezében. Ennyi. Nincs értelme tövább élni. Minek pénz. Minek méregdrága autó. Minek

gyönyörű kertes ház. Minek élet. Alexa egy lendülettel felemelte a kést. Első mozdulata 25 perce.
92, 93, 94... A lány mereven szemlélte a kést közel tartva az arcához. Ahol nem borította vér a pengét ott látta az eltorzult

arcát. Nem látott magán semmilyen érzelmet. Nem sírt, nem örült, nem volt mérges. Üres kifejezéstelen szemek, zárt száj.

Villámgyorsan rántott egyet a késen, a penge élesen egy nyisszantással vágta el a torkát. Még több vér fröccsent a

franciaágyra. Alexa térdrerogyott és eldőlt.
Csöpp... Csöpp... 100