Nana: Számháború

Gyorsan futottam át a füvön a ház mögül egy vastag fáig, nehogy meglássák a fejemen lévő számot. A fejemet oldalra döntve néztem ki a fa mögül a homlokomra rögzített anyagot gondosan takarva.
- 5931! - kiabálta az egyik lány az ellenséges csapatból. Gyorsan a tenyeremre néztem, ahová még játék előtt felfirkantottam a számomat, nehogy elfelejtsem. 5881 a számom.
- Nem talált! - kiabáltam vissza. Métgelődve visszabújt egy ház fala mögé. Elkalandozott a tekintetem és Gergőt vettem észre. Az a srác vérprofi. Kár, hogy az ellenség csapatába került, a pirosakhoz. Nem mellesleg, nagyon helyes és kedves. Éppen akkor bukfencezett át két bokor között mikor odanéztem. Gyorsan kinézett  bokor mellett, és így futólag találkozott a pillantásunk és rám mosolygott, de gyorsan vissza húzódott a rejtekébe. A merengésből a görcsöt kapott nyakam hozott vissza. A következő percben valaki a fejemre húzta a kapucnim és berángatott egy ház mögé. Ijedten néztem körbe mikor láttam valamit. A barátnőm és egy másik csapattársunk állt ott még rajtam kívűl.
- Na, figyelj Vivi, te menj el arra! - mutatott barátnőm balra a kezével, egy fás bokros rész felé. - Nóri, te arra! - mutatott az ellenkező írányba. - én meg egyenesen arra. -lendítette meg a kezét. - bekerítjük őket! - jelentette ki. Időm se volt megszólalni eltessékelt az én irányomba. Átrohantam a fal és a ház között. Óvatosan kinéztem a sarkon, hátha van ott valaki. Csináltam egy gyors hátraarcot, mivel egy piros éppen ott állt. Gyorsan kilestem. Nemtudom, hogy csinálta de nem vett észre és késve húzódott menedékbe. Gyorsan le tudtam olvasni a számát.
- 6542! - kiáltottam rá. Mérgesen kapta le a fejéről a vászondarabot amin a számok voltak, és mérgesen morogva vonult el. Átfutottam a második ház mögé is, onnan át egy vastag fa mögé. Csak később vettem észre, hogy nem olyan messze tőlem Gergő áll egy fa mögött a távolabbi csapattársaimat kémlelve. Kihasználva az alkalmat, hoyg nem figyel megpróbáltam közelebb lopózni, hogy le tudjam olvansi a számát. Sajnos a klasszikus módszerrel - miszerint rátapostam egy faágra ami hangos reccsenéssel tört ketté - sikerült magamra vonnom a figyelmét. Gyorsan bukott be egy vastag törzsű fa mögé, követtem példáját és én is takarásba vonultam. A fejemet oldalra döntve néztem ki a fa mögül, nehogy letudja olvasni a számom. Gergő Hátat fordított neke, és úgy jött oda a fámhoz. Így ott álltunk mind ketten nem messze egymástól félredöntött fejjel.
- Lépj ki a fa mögül! - mondta nekem mire én csak vigyorogva megráztam a fejem.
- Nem, nem. Lépj ki Te! - rám villantott egy mosolyt. Átnyúlt a fa másik oldalán és megfogta a kezem.
- Na. Légyszi. - kérlelt, kis híján kiléptem, sikerült valahoyg beleszeretnem. - Ha megmutatom a számom akkor te is megmutatod a sajátod? - szinte rögtön beleegyeztem. Talán azért mert ott volt oylan közel, vagy mert a kezemet fogta, vagy mert elvakított a mosolya.
- Rendben. Háromra. - mondtam, és csak reménykedni mertem, hogy nem ver át.
- Egy. - kezdte a számolást.
- Kettő. - folytattam, miközben megszorította a kezem. A szívem a torkomban dobogott.
- Három, mondtuk egyszerre és kiugrottunk a fa mögül.
- 3423!
- 5881! - kiáltottuk egyszerre, majd nevettünk egyet. Elkezdtünk sétálni a padok felé, de ő gyorsan leállt instukciókat osztani a társainak. Picit szomorú voltam, hogy ilyen gyorsan elfelejtett. A következő pillanatban barátnőm rohant elő üvöltve a házak közül kezében az ellenség zászlójával. Mindenki odarohant hozzá és ujjongani kezdtünk a gyözelmünk miatt. Gegőék csapata is összevonult tanácskozást tartani a következő játszmára. Nagy örömömben néztem Gergőre, aki mosolyogva nézett vissza rám, és kacsintott egyet.