Nana: Tájleírások - Velenze [Venezia]

Velence. A szerelmesek városa. Ami nem is csoda, a kis utcácskák néptelen árnyékában könnyen el lehet bújni a fürkésző tekintetek elől. Persze nem nehéz ilyen helyeket találni, de annál nehezebb visszavergődni a Szent Márk térre, ahol annál több az ember. A galambokkal ellepett téren álla Dózse palota teljes pompájában, közvetlenül mellette pedig a Dóm, benne még ma is misékkel és gyönyörű díszítéssel. onnan nem messze van a Sóhajok Hídja, amit észrevenni alig lehet. És ha elbóklászol valamerre, talán térképpel sem találsz vissza a főtérre, de ha hallgatózol, talán hallhatod az éneklő gondolást, aki a csatornák útvesztőjében evez. Míg én terek és utcák ezrei között bolyongok elveszve, vissza-vissza fordulva, mikor egy út nem ígérkezik alkalmasnak, esetleg zsákutcába futok. Néhol esetleg belebotlok egy-két emberbe, de ha két ház közötti résben sétálok át, ennek kevés az esélye és csak remélni tudom, hogy át fogok férni a következő utamon is.
A Grande Canale vize csillog, ahogy a Ponte Rialto-n, az emberforgatagban állok. A hatalmas S alakú csatorna két oldalán drága éttermek sorakoznak, közöttük gondolások, várva az utasaikat. És ahogy elnézel messze, nem egy épületet látni, ahol a kapuk egyenesen a vízre nyílnak, mint valami ókori garázsajtó. És nem egy helyen mossa a víz a belé nyúló lépcsőket.
És ott van Velence túlsó fele, ahol a művészetek váltakoznak.
Ez Velence. A szerelmesek városa.